(minitokyo.hu)

Hát, kezdem azzal, hogy köszönönom, hogy elolvastátok az előző cikkemet (azaz csak kis summázásomat). Most egy kevésbé ismert dolgot szeretnék mutatni, amit nemrég néztem meg. Szóval a Chakushin Ari dorama verziójáról van szó, nem tudom, ismeritek-e. Olyan néven is ismerősen csenghet, hogy "One Missed Call". Gondolom senkit nem lep meg, hogy így az elején közlöm, hogy horror filmről volt szó eredetileg, ami alapján a dorama készült, és természetesen lett amerikai remake-je... Mint minden más nagy japán horrornak. Majd egy rendes japán horrorfilm bemutatása közben akár ki is térek erre az ötlettelen amerika dologra (legalábbis arra, hogy minden nagy japán horrort követ egy amerikai remake).

Szégyen-gyalázat tőlem, hogy nem valamelyik filmmel kezdem az ismertetést, be is írtam magamnak egy nagy feketepontot.

A tíz részes Chakushin Ari aka. One Missed Call (egy nem fogadott hívás) egy igen érdekes alapötlettel rukkolt elő, ami igaz nem teljesen új (attól eltekintve, hogy két film is megelőzte), mégis elég frappáns ahhoz, hogy a Chakushin Arit ne kezdjük el keverni más filmekkel hat héttel a megnézése után. Az alapötlet nagyon jellemző a japán kútfőkre. Telefonok. Japánban (meg mindenhol máshol is persze) nagyjából mindenkinek van mobiltelefonja, még ha nem is használja. Percenként 2 billió készülék csörren meg. Ebből egy halálos...

*nyissz nyissz (delete-el)* Tök jó vagyok, majdnem leírtam az egészet történetet ide, elsütve előre az összes poént... Bocsi. Spoilermentesebben:

Yumi élete egy csapásra megváltozik, mikor találkozik egy rendőrrel, aki felkéri, legyen segítsége egy megoldatlan ügy felderítésében. Indoka "mert te is a kirakós része vagy". Yumi persze nem akar belemenni a dologba, nem is érti igazán, ő hogy jön a képbe; igaz tanúja volt egy halálesetnek, bár az leginkább balesetnek tűnt.

Sendo-san, fent említett rendőr nem nyugszik. Elég magasan csücsül ahhoz, hogy lefokoztassa Yumit egy nagyon ciki újságíró bandához, bár róluk kiderül, hogy határozottan hatékonyak, és nagyon jól végzik a munkájukat, csak kicsit mintha mindenkinek elmozdult volna valami... (bár nekem már elsőre is szimpatikusak voltak =D)

Sendo-san közli Yumi-vel, hogy ha nem lesz segítségére, akkor bizony örökre a félnótások közt fog UFO-s cikkeket írogatni, és sosem juthat tovább a ranglétrán (Sendo-sannak megvolt ahhoz a befolyása, hogy ezt simán elérje).

Így hát, Yumi akarva-akaratlanul de száz százalékosan belefolyik az egyre sokasodó gyilkosságokba, és egyre inkább úgy érzi, hogy a háttérben olyan erők munkálkodnmak, amit a rendőrség nem állíthat meg.

Az áldozatokban két dolog közös: Mind kap egy telefonhívást saját magától, egy későbbi időpontra dátumozva. Ez lesz a haláluk perce. A csengőhang pedig megváltozik, egy igen szép, horrorisztikus dallamon cseng a telefon, innen már tudni lehet, hogy valami nincs rendben. Visszahívva a saját számukat pedig szörnyű dolgot hallanak: a saját életük utolsó másodperceit. Amúgy ez rohadt jól meg lett oldva, de majd meglátjátok. =) A másik közös vonás az, hogy haláluk után minden áldozat tenyerén egy rózsa alakú zúzódás figyelhető meg. De ki a gyilkos, és miért öldösi - látszólag - véletlenszerűen az embereket? Mi a célja, és mi köze van ennek az egésznek Yumihez? Az alaptörténet istenesen jó - szerintem -, az utolsó részben pedig lehull a fátyol mindenről.

A Chakushin Ari eredetileg horror-dorama-ként van írva mindenhol, de én azért nem hívnám horrornak. Igaz, vannak benne kicsit ijesztőbb részek, de nem mondanám, hogy rémisztő. Az ötödik résztől kezdődnek a kicsit ijesztőbb részek, de ezek sem vészesek - persze lehet, hogy ezt azért mondom, mert kismillió horrorfilmet láttam már (nem gyengusokra gondolok, hanem kpkemény japán horrorra - aki látott már párat, az bizony tudja, hogy a japánok készítik a legütősebb filmeket). Mindenesetre, én jelengel töltöm lefelé az eredeti filmet, ha van rá érdeklődés szívesen bemutatom (az eredeti elvileg már egy rendes horror. Értsd: durvácska. =D).