Nyilván nem volt elég befejezetlen projektem, így most van kettő új! 

Saját HP self-insertem virtuális papírra vetése az emelkedett cél (vagy hát, ugye, ciki cél), de még az se megy! 

Mindegy, ez egy igazi self-insert karakter, életemben először végre nekem is sikerült egy ilyet alkotni! Persze, semmi gond, sosem írnék róla (elvégre a saját magad beleírása egyes szoriba a Mary Sue szindróma egyik legsúlyosabb rizikó-tényezője), de jól esik valamit megjeleníteni, amire ennyit gondolok. Viszont örülök neki, hogy egyáltalán van ilyenem, azt hiszem az egészséges psziché egyik jele, ha képes vagyok saját magamat is reális(abban) beilleszteni egy számomra ideális környezetbe - már egy ideje küszködök vele, hogy már el sem tudok képzelni helyzeteket, amikben boldog lennék, így egy tőlem erősen eltérő karaktert kell formálnom, ha azt a bizonyos idilli történetet le akarom jegyezni. Most végre úgy tűnik fejlődtem önbecsülésből, éljen! Vagy, legalább is, remélem.

De legalább van egy úi vizuális projekt, ezekből tényleg nem volt egy ideig, a legutóbbit áprilisban fejeztem be - az volna a háttér jelenleg az oldalon. 

Ami az írást illeti, annyi megkezdett nyavalyám van, csak folytatni kéne már valamit. 

MS Paint félkész izé, osu!-ba szeretném majd spinner háttérnek, eskü ennyiért kezdtem bele, illetve a SAI-os eredeti (félkész, naná) verzió:

Ez utóbbi amúgy HATALMAS méretű, fogalmam sincs mit gondoltam mikor elkezdte meghaladni a 2000x2000-es px méretet, eredeti nagyításban csak az arc:

Nem vagyok normális, na! De ideje futnom, holnap meló 

Még mindig ezzel szenvedek :D

Hihetetlen, de csak megtanultam legalább valamennyire füves rétet rajzolgatni! Sosem gondoltam, hogy sikerül! Éljen! Még nincs kész, de már legalább van, amiből haladok! Az alak még csak skicc-féle, az eget tovább fejlesztettem egy kicsit. Akkor most kopár föld kéne (a lány azon áll, szeretném ha a fa és a kopár föld amin áll kontrasztban lenne az élettel teli réttel), illetve amivel valószínűleg a legtöbbett fogok szenvedni: a távolban elhúzó kocsik, és az autópálya, amin futnak. Még rendesen a perspektíva sincs meg hozzá... Még ott sem tartok, már is őszülök bele!  

(thanks to puush, this screenshot is vanished. no warnings, just poof, gone. thanks peppy, you suck. i can only imagine how offsensive this single illustration-progress screencap was, after all it portrayed a sky, a fully dressed girl, and some greenery. shocking.)

A jelenlegi, átmeneti háttér éppen készülődő rajzom egy részét képezi  Azóta szenvedek vele, mióta töröltem a régi designt - mindenképp végre egy saját kezűleg rajzolt kinézetet akartam már réges-rég óta (engi blogomon például volt is ilyen - ceruzával rajzolt, bescannelt design ftw), és mivel már van grafikus táblám, a lehetőségek tárházának ajtaja eget rengető robbanással nyílt meg előttem.

A probléma persze az, hogy továbbra is nyomizok Sai-ban, és a legjobb művész sem vagyok (és akkor most nagyon finoman fejeztem ki magam), így azt sem tudtam hogy álljak neki a képnek. Mert bizony volt egy kép az elmémben, amit mindenképpen meg akartam jeleníteni egyszer a valóságban valahogy, bárhogy, erről írtam is egy kis irománykát itt. 

Ha végre befejezem a rajzot, ez lesz a háttér, a fejléc ilyen üresen marad, majd kap egy a semmiben lebegő FANTASY SEKAI feliratot, és ennyi. A lényeg a háttér.  A kód A lindasign érdeme lesz, illetve már használunk egyet, de ezen csak annyit állítottam, hogy a háttér a képernyő 100%-át töltse ki, ne ismételgessen itt nekem mindenféle különböző felbontásban; ha ezt az előző designnál tudtam volna, annyira könnyebb lett volna az életem!  A most készülő design az "I can hear the universe" névre fog hallgatni. Ezek itt nem egyszerű designok, ezek az életem évszakait jelképezik! Illetve, próbálják jelképezni. Rimbaud mester is megmondhatja, hogy így van. 

Sajnos valószínűleg sokáig szenvedek még, nem tudok se autópályát, se füves rétet rajzolni (ha meg szó szerint a végtelenbe nyúlik, akkor végképp nem!), nem is beszélve fákról. Márpedig ennek mind benne kell lennien a képben, mert a fejemben is így van.

Ami amatőr művész (vagy inkább kontár) pályafutásomat illeti, ez a kép mérföldkő. Még sosem sikerült ilyen pontossággal megjelenítenem a legintimebb gondolataimat, és a legabsztraktabb érzelmeimet, így bár a kép gyenge, nekem az egyik legfontosabb kreálmányom. Lesz. ha kész lesz. Erre nem árt magamat emlékeztetni, mert hiába repesek itt az örömtől, ha még kész sem vagyok!

sooo, this "artwork" (lol) completely vanished. sai failed to save it then crashed. bye bye ugly drawing. insult to injury, puush deleted a heckton of my stuff, so many of my screenshots are gone too. among those, the only virtual materialization of this artistic misstep as well. single tear shed. i think i have some tiny little screen of this still, but let's see...

UPDATE, on this dusty old screen this very abomination is in plain sight! :D (click for bigger pic)

Omen ismét magát sanyargatja