My artworks
this is just a lazy search for the tag "myart" in my blog, but here you go
Articles
From the sad times when GPortál didn't have a Blog function. Some of these are collected from sites I used to have but abandoned over the years.
Gifs, avatars, etc.
You may use these anywhere, but you're not allowed to edit them or pose as their creator!
They call me "Omen"
Fantasy Sekai // Spinner's End
Awaiting the new dawn
Admin: Omen Drals Design code: LindaDesign Flower icons in the Navigation are by the insanely talented Teekatas Suwannakrua Ugly doodles on the header by my humble self Live since: 2005. július 28. Site interests: Sesshoumaru in the beginning, then anime, then esoterics, and now everything but the kitchen sink (╯°□°)╯︵ ┻━┻ nyitáskor Sesshoumaru, utána animék, utána ezotéria most meg (╯°□°)╯︵ ┻━┻ Nem vagyok nagy design-huszár, így ha el van minden csúszva, elnézést kérek :( My skills at web design are truly shocking, so if everything's all screwed up and mis-aligned, I am eternally sorry :(
Különösebben nem érdekel hol van a határ a személyes bejegyzés és a cikk között, így a "blog" szót csak finoman használnám. ;)
I am not at all concerned as to where is that fine line between a personal blogpost and an actual article, so I would only use the word "blog" to describe this site only lightly. :)
Néha magyarul, sometimes in english. Úgy is a bejegyzéseim java része just a bunch of ramblings and bitching, you're not missing out of bármi érdekfeszítőből.
Gportál is love, gportál is life
Ez pár éve történt mikor a Honsu folyónál táboroztunk. Az éjszaka közepén mikor körülültük a tüzet egy női hangot hallottam a folyó felől:
"Segítség! Valaki!"
Arra fordultam, és láttam hogy egy nő fuldoklik a vízben. Azonnal talpra ugrottam, hogy a segítségére siessek.
Már a vízbe vetettem volna magam, mikor az egyik barátom megszólalt:
"Hát te meg mit művelsz?" és ráncigált is visszafelé.
"Vajon mit csinálnék, segítek a lánynak!" mondtam, de erre ő:
"Higgadj le egy pillanatra és gondolkozz! Látod, hogy nagyon messze van tőlünk, nem? Hisz korom sötét van! Hogy lehetséges, hogy ennek ellenére kristálytisztán látjuk az arcát?!"
A szavaira ismét a lány felé néztem.
Akkor vettem észre hogy már nem is fuldoklik, csak lebeg ott a vízben, és egyenesen minket figyel.
De a víz túl mély volt ahhoz, hogy csak benne lebegjen! És a barátomnak minden szava igaz volt: alig láttam tovább az orromnál, de a lány arcának minden részletét ki tudtam venni!
Az arca valahogy kiviláglott a sötétből, de a mi tábortüzünk nem lehetett, túl messze volt.
Halálra rémülten azonnal összepakoltunk mindent, és még aznap éjszaka hazasiettünk.
Próbáltunk nem a lányra nézni míg összekapkodtuk a dolgainkat, de egész végig a hátamon éreztem a pillantását.
Esküszöm, soha többé nem megyek oda vissza!