My artworks
this is just a lazy search for the tag "myart" in my blog, but here you go
Articles
From the sad times when GPortál didn't have a Blog function. Some of these are collected from sites I used to have but abandoned over the years.
Gifs, avatars, etc.
You may use these anywhere, but you're not allowed to edit them or pose as their creator!
They call me "Omen"
Fantasy Sekai // Spinner's End
Awaiting the new dawn
Admin: Omen Drals Design code: LindaDesign Flower icons in the Navigation are by the insanely talented Teekatas Suwannakrua Ugly doodles on the header by my humble self Live since: 2005. július 28. Site interests: Sesshoumaru in the beginning, then anime, then esoterics, and now everything but the kitchen sink (╯°□°)╯︵ ┻━┻ nyitáskor Sesshoumaru, utána animék, utána ezotéria most meg (╯°□°)╯︵ ┻━┻ Nem vagyok nagy design-huszár, így ha el van minden csúszva, elnézést kérek :( My skills at web design are truly shocking, so if everything's all screwed up and mis-aligned, I am eternally sorry :(
Különösebben nem érdekel hol van a határ a személyes bejegyzés és a cikk között, így a "blog" szót csak finoman használnám. ;)
I am not at all concerned as to where is that fine line between a personal blogpost and an actual article, so I would only use the word "blog" to describe this site only lightly. :)
Néha magyarul, sometimes in english. Úgy is a bejegyzéseim java része just a bunch of ramblings and bitching, you're not missing out of bármi érdekfeszítőből.
Gportál is love, gportál is life
Még egy találós/gondolozós rémmese, a nagyon egyszerû fajtából.
Újrahasznosítás
Az állomáson voltam, és egy padon ülve vártam a vonatomra. Mellettem egy hölgy foglalt helyet, karjaiban egy csecsemõt szorongatva. Nos, jómagam nagyon odavagyok a gyerekekért, így akaratlanul is odasandítottam a kis csöppségre.
Még egy találós/gondolozós rémmese, a nagyon egyszerû fajtából.
Újrahasznosítás
Az állomáson voltam, és egy padon ülve vártam a vonatomra. Mellettem egy hölgy foglalt helyet, karjaiban egy csecsemõt szorongatva. Nos, jómagam nagyon odavagyok a gyerekekért, így akaratlanul is odasandítottam a kis csöppségre.
A hölgynek feltûnt hogy a babát nézem, és barátságosan beszélni kezdett hozzám.
- Ez igazából nem is egy kisbaba hanem csak egy táska! - mondta, és felhúzta a baba ruháját, felfedve a hasán a cipzárt.
Most hogy így mondta, észrevettem, hogy mintha a baba szeme üvegbõl lett volna.
- Nahát, milyen élethû!
- Igen, tudom. Rengeteget kell vele dolgozni, hogy ilyen legyen. Sok idõbe is tellik. De engem igazán nem zavar, hiszen szeretem újrahasznosítani a dolgokat - felelte egy mosollyal az arcán.
Ekkor befutott a vonat és a nõ felszállt rá.
Én is ugyan arra a vonatra vártam, de egyszerûen képtelen voltam megmozdulni. Dermedten ültem és csak figyeltem ahogy a vonat eltûnik a messzeségben.