Figyelem!

Sesshoumaru legkülönösebb napja

By Kouga

A történet egy átlagonak induló napon kezdődik, mikoris Sesshoumaru
nagyúr és Rin az erdőben sétálgattak. A kislány virágott szedett,
közben dúdolgatott valamit. Az idősebbik fél, a nagy szellem pedig -
szokásához híven - el volt gondolkozva valamin.
Megálltak a tónál, s Rin az alacsony vízben kergette az apró, naptól
fénylő halakat. A levegő és a víz is nyugodt volt, de Sesshoumaru
mégis rosszat sejtett, valami nem tetszett neki. Ő sem tudta pontosan
megmondani micsoda, ezért egy idő után megnyugodott és nem figyelt
már olyan feszülten mint addig. Hiba volt..
Rin nemsoká megunta a játszadozást. Kifelé indult a térdigérő vízben
gázolva, amikor valami elkapta a lábát.
-Áhhh!! Segítség!
Sessh szó nélkül felugrott és nekitámadott a még víz alatt lévő
szellemnek, csak abban volt biztos a szaga alapján, hogy krokodil-
szellem. Rin kimenekült a partra. A szellem, miután megérezte a nagyúr
erejét, kiemelkedett a vízből és immár megmutatta teljes valóját: a
hatalmas és erős krokodil-szellem páncélos testét. Sesshoumaru végre
teljesen képben volt. Ütötték-vágták, karmolták egymást ahol csak
érték. Sessh nem nézte jó szemmel hogy közel egyenlő erejű
démonnal harcol, ígyhát magára öltötte igazi alakját..szellemkutyává
változott. Rin kicsit megilyedt ugyan, de már rég elgondolkozott azon
hogy sessh szellem, és valóban ilyesmi alakot képzelt el a nagyúr
személyének. Tehát ezzel nem volt baj. Viszont a csatával annál
inkább, ugyanis nem bírtak egymással a krokodil és a kutya..
Már vagy egy órája csapásoktól zengett a tópart, Sesshoumaru közben
rájött mért nem bír a szellemmel.
"Tegnap egész nap macskaszellemeket kaszaboltam, legyengülhettem
kissé..francba.." - Így gondolkozott.
Egy jólirányzott ütés ekkor kiverte az övéből a Tenseigát, de ő ügyet
sem vetett rá. A kard viszont, nem úgy ahogy sesshoumaru gondolta,
hogy szépen ottmarad a füvön és visszavehető lesz...Hanem beleesett
a vízbe és elmerült abban. A gazdája nem is törődött ezzel, küzdött
tovább.

Egy közeli faluban Inuyasháék csapata pihent meg éppen, kivételesen
nappal. Mindenki a szokásos tennivalóját végezte: Shippo kirarával
játszogatott valamit, Inuyasha és Kagome veszekedtek, Sango pedig
lekevert párat Mirokunak (na persze nem ok nélkül..). Mire
megszállhattak ebben a faluban, Kagome elég sokat vitázott a helyi
pappal, ezek a falusiak igen ellenségesek voltak, ami azt illeti.

Sesshoumaru és a krokodilszellem harc közben a falu felé vették az
irányt, hisz hol az egyik ugrott, hol a másik a csapások elől, így gyorsan
haladtak. Rin követte őket, persze tisztes távolból. Mikor a két küzdőfél
elérte a falut, Sesshnek nem jutott eszébe így harc közben, viszont
Rinnek igen: odafutott hát eléjük és kérte őket.:
-Kérlek ne itt harcoljatok..még megsérül egy ártatlan ember!
-Maradj nyugton Rin és inkább bújj el! Elintézem a dolgot magam is.
A kislány, bár nem rajongott az ötletért, de bólintott és egy ház mögé
futott, ott bújt el.
A krokodilszellem kihasználta ezt a helyzetet, hogy Sesshoumaru nem
teljesen a harcra figyel, és a földre küldte őt. Sessh nehezen kelt fel
ezután. Folytatták, bár már mindketten eléggé ki voltak fáradva..
A nagyúr összeszedte utolsó, már erősen megfogyatkozott erejét, és
mérgező harapással adott végsőcsapást ellenfelének. Úgy tűnt, itt
vége, azonban a másiknak még az előbbi lendületéből sikerült felkapni
Sesshoumarut,  aki aztán ráesett egy házra, és visszaváltozott emberi
(bb) alakjára, mert egy csepp ereje sem maradt. Azonban arra a házra
esett rá amely mögé Rin elbújt.. Vajon mi lehet vele?..
A másik szellem végre valahára kilehelte a lelkét a méregtől.
Inuyasháék mostmár kijöttek a kunyhóból hogy megnézzék mi történik,
hisz az utolsó dobbanást, Sessh esését már határozottan jól hallották.
Mikor látták mi történt, nem is lepődtek volna meg annyira, de azt a
tényt, hogy Sesshoumaru ájultam fekszik, már igenycsak ritka esetnek
vélték.
A falusiak föl voltak háborodva. A széttört kunyhó romjait elkezték
átnézni, volt e ott valaki, és túlélte e ha igen..
Nemsoká egy holttestet találtak..Egy kislányét..
Sesshoumaru eszméletéhez tért lassan, de szinte megfagyott benne a
vér mikor meglátta a kis élettelen testet..
"Rin..csak ő lehet, hisz a mögé a ház mögé bújt el..ez én voltam..én
tettem..A Tenseiga majd segít..dehát..hol van a Tenseiga.." -
Gondolkozott teljesen összezavarodva, s ekkor rájött hogy az a kard
már a víz alatt van valahol, jó mélyen a halakkal.- "ez..nem lehet
igaz..én..megöltem Rint.." -teljesen magába volt zuhanva. Csak feküdt
ott és meg sem mozdult..nem érezte magát méltónak az életre..
A falu két legerőssebb nagydarab embere felemelte, és a tömlöc felé
vitték. Kagome odafutott hozzájuk.
-Állj, várjanak! Ugye nem akarják tömlöcbe vetni? Nem szándékosan
tette, annyira ismerem már a természetét..
-Az minket nem érint. Most pedig menj az útból vagy téged is beviszünk
oda.
Kagome hátrébb állt. "Szegény Sesshoumaru..tudom hogy nem
akarta.."-gondolta.
A nagyurat bevitték a zárdába, ledobták a földre majd otthagyták. Ő
pedig csak ült és ült.. Ha minden erejét összeszedte volna még most,
utoljára, talán ki tudott volna szabadulni onnan, de semmi kedve sem
volt..úgy érezte most megérdemli a büntetést akármi is az..
Nemsokára meghozták a döntést. Kimentek és mindenkinek kihirdették
a történteket, majd a következményt is. A főpap szavai így hangzottak:
-Ez a szellem megölt egy kislányt. Az ítélet természetesen halál. Mivel
szellemet még sosem végeztünk ki azt hiszem, nem felkötni vagy
lefejezni fogjuk mint egy embert, hanem szíven döfni hisz úgyis
legyengült. Ha tíz perc alatt nem hal bele csak szenved, akkor
megadjuk a kegyelemdöfést is. -És ezzel bezárult a kegyetlen beszéd.
Inuyashát, Mirokut, és Sangot nem igazán hozta lázba a dolog,
számukra Sesshoumaru csak egy szellem volt a sok közül, viszont
Kagome megkedvelte mikor látta hogy vigyáz már jó ideje Rinre..ő
teljesen összerezzent az ítélet hirdetésekor.
Eltelt két óra, Kago számára feszülten és szomorúsággal, Inuyasháék,
és a többi falusi számára pedig csak várakozással, hogy lássák a
kivégzést.
(Inuék nem gonoszak, csak teljesen semlegesek sesshel szemben..)
Megkezdődött az ítélet végrehajtása. Sesshoumaru éppen nem volt
teljesen magánál, legfeljebb félig, a nagy kimerültség és vérveszteség
miatt. Az őrök kihozták a fogdából, és felvitték az emelvényre, ahol
végezni kívánnak vele. Kagomében szinte megfagyott a vér a
látványtól..
Sesshoumaru kezei hátra voltak kötve, két oldalról ahogy fogták, úgy
vitték az őrök. És valamiért végig le volt hajtva a feje..egyszer sem
nézett fel. Sessh tarkóján mély és még vérző vágások látszottak.. Ez
egyfajta kicsinyesség volt az őrök részéről, ugyanis eltörték két
nyakcsigojályát, hogy ne tudjon senkinek a szemébe nézni.. A haja egy
része elől lógott le a mellkasán, a többi pedig hátrafelé ahogy szokott,
csak sajnos véresen, ahogy nem szokott.. És végül, a teljes
megaláztatás jeleként, meztelenre volt vetkőztetve.
(Nem én vagyok perverz, ezt régen néha tényleg így csinálták..!)
Sesshoumaru ugyan mindent felfogott a történtekből, de nem tett ezek
ellen a dolgok ellen semmit. Hisz megérdemeltnek érezte..
A két őr ahogy felvitte az emelvényre, ő csak engedte magát cibálni. S
ugyanígy csak tűrte, mikor ledobták őt a kivégzőember elé. Térdre
esett, és várta sorsát, már nem is érdekelte mi lesz az. Csak egy dolog
hangzott a fejében: "Megöltem Rint...én tettem.."

Eközben az erdőben apró, futó léptek hallatszottak..egy kislány futott
vissza, a tó felé ahol vízbe esett a Tenseiga. És ez a kislány...Rin volt.
Ráadásul semmi baja. A faluban látta, hogy Sesshoumaru miféle
helyzetbe került. Tudta hogy egyedül nem segíthet rajta, de van
valami, amivel együtt már igen.. Beleugrott a víze, és némi keresgélés
után feljött a felszínre, a gyógyító karddal a kezében. És újra elkezdett
futni, vissza a faluba.

A kivégző emelvényre Kagome futott fel.
-Nem tehetik, hagyják abba! Nem ölhetik meg egy véletlen balesen
miatt!
-Azonnal menj innen és fogd be a szád, különben rád is ugyanez a sors
vár mint rá!
Kagome szomorúan sétált vissza a tömegbe, és várt. Talán csodára..
-Mi az utolsó kívánságod, kutya?! -Vetette oda a kivégző Sesshnek.
Amire viszont nem kapott választ, az áldozat meg sem szólalt.
-Szóval nincs. Jó, sőt annál jobb! Most pedig Isten veled! -És készült
volna hogy szíven döfje a nagyurat. De ekkor egy kislány ugrott a két
férfi közé, és a Tenseigával a kezében azonnal átölelte Sesshoumarut.
Ő pedig kezdett föleszmélni..
-Rin..te vagy..hogy..hogy lehet..hogy életben vagy..?
-Az a holttest amit megtaláltak nem az enyém volt.. A házban egy
másik kislány tartózkodott, láttam. Az övé lehetett. De én nem tudtam
szólni senkinek, mert a lábam beszorult egy deszka alá és egy fa
eltakart..Eddig tartott mire ki tudtam szabadulni onnan..
Sesshoumaru hirtelen megynyugodott, és úgy érezte, még sohasem
volt boldogabb.
(a kivégző ember eközben csak állt és meg sem tudott mozdulni a
meglepettségtől..)
A Tenseiga, és Rin ottléte újra erőt adott Sesshnek. Könnyedén
széttépte kötelékeit a kezén. Ő is átölelte a kislányt. Miután teljesen
megnyugodott Rin ügyével kapcsolatosan, hirtelen hatalmas kedve lett
volna mindenkit megölni, minden falusit, de aztán Rin szemébe nézett,
amiből pedig tisztán tökröződött, hogy soha senkinek a halálát nem
akarja, az egyetlen célja, hogy a számára legkedvesebb lénnyel
lehessen, boldogan: Sesshoumaru nagyúrral.
Sessh ezek után senkire sem emelt kezet, pedig megérdemelte volna
az egész falu. Szellemkutya alakjára változott, Rint a hátára vette, és
elsuhant vele a messzi távolban. E nap leforgása után Ők ketten
mindig együtt maradtak, és szerették egymást, mintha csak apa és
lánya lettek volna.
Az egész falu csalódott és meglepett volt. Kagome viszont hihetetlenül
boldog. Ezután megbeszélte a többiekkel, és ők bele is eggyeztek,
hogy ez a falu szörnyen hálátlan és kegyetlen lakosokkal van tele,
ezért továbbálnak onnan. Végül így is lett, s Kagome, még ha nem is
mondta el senkinek, felfoghatatlanul boldog volt hogy Sesshoumaru és
Rin jól vannak.


The End

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés