II. Találkozás

  Kagome egy cukrászdában ült, és nagyon ideges volt, már régóta
várt. Egyszer csak egy lány viharzott be és leült mellé.
    -Épp ideje volt-mondta Kagome.
    -Bocs, telljesen elhagyott az idöérzékem.-mentegetözött Nicole.
    -Azért igazán siethettél volna.-Kagome ráförmedt barátnöjére,
megigérte ínuyashának, hogy ma visszamegy- Már majdnem
háromnegyed órája várok, most jobb dolgom is van annál mint hogy
rád várjak.
    -Huh... azért nem kell leharapni a fejem! De nem értelek, azt
mondtad, hogy mára nincs más programod.-majd elmosolyodott-
Csaknem egy nagy szerelem amíg távol voltam?-Kagome elpirult, és
nem hitte el, hogy ez a lány még mindig átlát rajta. Inuyashárol csak a
családja tud, a többi barátnöje is csak találgat, és jön ö, es rögtön
rátapint a lényegre.
      -Hát-nézett bele barátnöje ragyogó szemeibe-van valaki...
      -Igen? Hát ez remek!
      -De még eggyáltalán nem biztos.-mentegetözött Kagome
      -Mesélj el mindent!-rendeltek, majd Nicole elkezdte faggatni
Kagomet. És Kagome mesélt Inuyasharol, Kikyorol, és magáról. Persze
a kútrol és arról, hogy InuYasha féldémon egy szót se szólt.
      -Ahogy hallom, te komolyan beleszerettél  ebbe a hmm... mit
mondtál? Hogy is hivják?
      -Inuyasha... nem mindennapi név-elmosolyodott, majd tovább ette
a fagyiját-De kire féltékeny? Mert azt mondtad, hogy az.-Kagome
elpirult-Mia baj?Talán belezugtál valaki másba is?
      -Nem dehogy!Csak van egy srác...
      -Ki?-ez a kis történet egyre jobban érdekelte
      -Egy srác... az a rögeszméje, hogy feleségül megyek hozzá...-
Nicole felkacagott. Ilyenkor csak úgy csillogott a szeme.
      -És gondolom Inuyasha ettöl a falra mászik-Kagome is nevetett
      -Látnod kéne!-már mindkettöjük szeme csillogott.
      -De ahogy hallom ez az Inuyasha nehéz eset.
      -Ne is mondd. Egy tukó.-Kagome elkedvtelenedett.
      -Hát ennyire fáj?-a lány nem szólt csak bólogatott
      -Mondok neked valamit.-mosolygott.
      -Mit?
      -Ez pont olyan, mint egy brazil szappanopera-ezen aztán megint
nevettek.
      -Semmit nem változtál. Mindenböl viccet csinálsz.
      -Te viszont megkomolyodtál.-mosolygott-Mond csak... ez az
Inuyasha helyes?
      -Igen... elég furán néz ki, de helyes...
      -És van neki bátyja?-Kagome nevetett-Ne nevess! Na! Van neki?
      -Nem változol.Hát van neki egy, de megveti az e...-Kagome szava
itt elakadt. Ha baratnöje megtudja a kis történetét vele akar majd
jönni, és baja eshet.
      -Mi van? Kit vet meg?-értetlenkedett
      -Hát az öccsét, meg a baratait, tudod, csak féltestvérek.
      -Aha, értem. Biztosan arrogáns és egoista.
      -Eltaláltad!-Nicole mosolygott
      -Pont az esetem.-még sokáig beszélgettek így.-Ha jól sejtem, most
azzal az Inuyashaval készülsz találkozni.
      -Ennyire átlátsz rajtam?
      -Mondok neked egy titkot:én mindenkin átlatok, de most
menj.Nekem még kötelet kell vennem.
      -Minek?
      -Nyugi, nem akasztom fel magam. Csak hegyet mászni tanulok.
Menj már, még elkésel.-elköszöntek és Kagome elindult, sietett, mert
még össze kell pakolnia.Nicole elment vásárolni, épp jött visszafele,
amikor meglétott valamot csillogni a földön.Felvette.-Nahát, egy
rózsaszin üvegszilánk. Elteszem, lehet, hogy szerencsét hoz. Jaj ne...
elfelejtettem Kagomet meghívni a bulimba . Talán még otthon találom.-
Kagomeék háza fele vette az irányt.