Sesshoumaru Naplója I.

Írta: Aniyou

Sesshoumaru naplója

Üdvözletem halandó! Úgy döntöttem, nem hallgatok tovább, és én is felfedem mindennapi életem titkait elõtted napló formájában. Íme!

1. fejezet

1. bejegyzés: Na, hol is kezdjem… Elég jól sikerült az a kis szilveszteri buli Inuyasháékkal. Jó elõre felpakoltunk rakétával meg petárdával, aztán éjfél elõtt egy órával útnak indultunk, és az erdõ szellemeit riogattuk. Jó kis móka volt, fõleg pár üveg Hubertus után. Éjfélre csak visszaett minket a fene annak a vén papnõnek a falujába, s ott kezdõdött el az igazi buli drága öcsikém kis csapatával… most is a detoxikálóban vagyunk, az egész banda egy helyen. Soha többé nem megyek olyan buliba, ahol az az õrült lány, Kagome állítja össze a menüt!!! Annyi az õ világából származó piát ittunk, hogy egész éjjel okádtunk, mint a lagzis kutya (he-he). És még ráadásul Rin is itt fekszik, egy kórteremben velünk, pedig megmondtam neki, hogy nem ihat alkoholt! Ez is Inuyasha hibája!

2. bejegyzés: Már három teljes napja itt vagyunk bezárva, de még mindig nem mehetünk haza! Oh, mikor lesz már vége?! Ma tûzriadó is volt Yaken jóvoltából. Az egész tûzoltóság kivonult, mire ideértek a fél épület leégett, és mindenki kint tolongott az udvaron. Kivéve engem, aki a magasban lebegve, unottan szemlélte az eseményeket. Most ideiglenesen a baleseti osztályra lettünk áthelyezve, arra a néhány hátralevõ napra. Miért nem történik már valami érdekes?

3. bejegyzés: Tessék, csak kívánni kellett! Az a perverz szerzetes kikezdett az egyik ápolónõvel, erre Sango lendítette a bumerángját, hogy fejbe csapja. El is találta, csak közben Inuyashát is hátba verte, aki belehasalt egy orvosi szikéket tartalmazó tálcába, és csak kevés hiányzott, hogy tû- akarom mondani késpárna váljék belõle. Szeretett öcsém elkezdett üvölteni a szellemirtóval, mire Kagométõl kapott egy olyan erejû ,,Fekszik!”-et, hogy a padlót átszakítva egy emelettel lejjebb, a sürgõsségin kötött ki, ahol gyorsan fel is dobták egy hordágyra, és vitték az egyik vizsgálóba. Ehh… na igen… egy kicsit túlzás volt az a vasbeton padló…

4. bejegyzés: Fúú, öregem! Ekkora tömegverekedést! Ennek is Inuyasha az oka. Õ akarta nézni azt az ostoba focit a tévében. Amikor meghallották, hogy Fradi-Újpest mérkõzés van, az egész kórház besorakozott a tévé elé. Nem tudom, mit lehet élvezni abban, hogy egy csomó hülye ember kerget egy hülye labdát?! Mondjuk a meccs végén a tömegbunyó elég izgi volt… de kezdjük az elején. Elõször mindenki leült a tévé elé. Aztán a tömeg szétvált Fradistákra és Újpest-szurkolókra. Utána a meccs alatt a két tábor kajával kezdte el dobálni egymást (mivel akkor osztották ki a vacsorát). Az utolsó 15 percben elkezdtek alacsonyan szállni a narancsok, almák, virágvázák, repülõ csészealjak stb. stb. Az utolsó 5 percben már kések, villák és kanalak is repkedtek a szoba egyik végébõl a másikba. De a legjobb még csak most jön: Mihelyst vége lett a mérkõzésnek, a sok hülye halandó egymásnak esett, és elkezdték püfölni a másikat. Persze én, a gondoskodó báty, kirángattam azt a drága Inuyashát és kis csapatát az egymást gyepálók tömkelege alól, és utána az ajtóból ingyenmoziztunk… Aztán amikor meguntuk, riasztottuk a rendõrséget, és rajtunk kívül mindenkit bevittek elõzetesbe. HURRÁ!!! UTÓSZILVESZTERI BULI!!!

5. bejegyzés: Hubertus… Hubertus?… Hubertus!!! Ez az! Hát Miroku mégse itta meg mind! * glugy-glugy-glugy* Igazad van Inuyasha, elõ a dugipiákkal!!!

6. bejegyzés: AKÁÁÁCOS ÚT…*hikkk* …HA VÉÉÉGIGMEGYEK RAAAJTAD ÉÉÉN… *hikkk* ESZEMBE JUT EGY… *hikkk* … RÉÉÉGI SZÉP EMLÉÉÉK… *hikkk*… (szerk.: éneklés közben Sesshoumaru és Inuyasha egymásba karolva dõlingélnek, miközben öntik a Miroku szájában levõ tölcsérbe a bort)

7. bejegyzés: RIN, NEM MEGMONDTAM, HOGY NEM IHATSZ ALKOHOLT?! Micsodaaa???!!! Hogy ÉN engedtem meg??? Az elõbb??? Na persze!!! Azonnal leteszed azt a szakét!!! A Hubertust is!!!

8. bejegyzés: Ez van, ha szellem az ember… vagyis a nem ember… na, mindegy, szóval ez van, ha valaki szellem. Még csak egy órája tart a buli, de a szervezetem erõsségének köszönhetõen, már az italok minden hatása kiment belõlem… ellentétben Inuyashával… az a szerencsétlen Kagomének nézte a padlófelmosót, és felkérte táncolni!!! Közben az igazi ott állt a háta mögött… mikor meghallotta Inuyasha ,,bûntettét” lefekszikezte, hogy hogy lehet õt összetéveszteni egy felmosóval? Nem tudom, de szerintem könnyen… Közben Shippou itt falja a dianás cukrot Rinnel együtt, mert nem engedtük õket italhoz nyúlni… Mi?! Rin is azt eszi? Na, mindegy, egy kis öröm neki is lehet az életben… ha már Yakennél jobb bébicsõszt nem sikerült találnom neki…

9. bejegyzés: Riszálom úgyis-úgyis, riszálom úgyis-úgyis, riszálom úgyis-úgyis, riszálom…ÚGYIS! De bírom ezt a számot! Azt már kevésbé, amit Sango és Kagome mûvel tánc néven… Na, Kirara is beszédült a ,,tánctérre”, csak azt tudnám, Õ hogy rúgott be? Lehet hogy õ is benyomatott pár kiló dianás cukrot… vagy tojáslikõrös csokit.

10. bejegyzés: Én már csak itt ülök nyugodtan az asztalnál. Yaken az asztal alatt hortyog, bizonyára õ is sutyiban felöntött a garatra. Egy dolgot itt és most kijelentek: most voltam életemben elõsször és UTOLJÁRA szilveszteri bulin. Ezt többet soha!!! Fõleg nem az öcsémékkel! Kár, hogy leégett a detoxikáló… ahogy ezeket elnézem, nem ártana nekik még pár nap az orvosok keze alatt. Szánalmas! Rossz belegondolni, hogy fél órával ezelõtt még én is hasonlóképp néztem ki!

11. bejegyzés: Elmegyek. Igen. Mindjárt összepakolom a cuccomat, és itt hagyom ezt a nyavalyás kórházat (már ami megmaradt belõle) és ezeket a szánnivaló bolondokat! Miroku a szó szoros értelmében az asztal alá itta magát… Inuyasha öcsém a tükör elõtt állva kómás fejjel integet a saját képmásának… Shippou, Rin és Kirara üvegeznek… akire mutat az üveg, az eszik egy tojáslikõrös csokit, vagy egy dianás cukrot... Kagome és Sango a hangfal elõtt ülve barkóbáznak… Yaken meg… szunyál… de már nem az asztal alatt, mert Miroku kitúrta onnan… felült a csillárra… Úgy látszik jelenleg én vagyok itt a legjózanabb… Ha ezt tudom, akkor inkább elmegyek Narakut bosszantani!!! Jobban jártam volna… az biztos…

12. bejegyzés: Szép jó reggelt! Reggelt?! Délután kettõkor?! Mindegy… Amikor már mindenki félig aludt, és én meguntam az utószilveszteri bulit, eljöttem, és lejelentettem Kagome anyjának, hogy ha keresi, akkor hol találja meg a drága kicsi lányát meg a barátait. Így keveredett vissza az öcsém csapata Kagoméék házába, és most mind ott húzzák a lóbõrt a nappali padlóján egy kupacban. A szerzetes közben a szellemirtót ölelgeti… külön azért maradtam csak itt, hogy lássam, mit fog szólni a lány, ha - már józanul - felébred.

13. bejegyzés: Délután öt óra… Inuék pár perccel ezelõtt szörnyû fejfájással ébredtek… sajnos a jelenet elmaradt, ugyanis a Csonttörõ bumeráng ott lett felejtve a kórház maradványaiban. Rin és Yaken is ébredezik. Õk az udvaron aludtak Aun oldalának dõlve. Nagyon-nagyon-nagyon nagy kár, hogy Yaken leégette a detoxot. Miroku bejelentette, hogy önként menne, csak múlasztanák el a fejfájását. Hajjajj… aki nem tanul a hibáiból…

14. bejegyzés: Mégse hiányzik annyira a detox. A természet megoldotta a problémát: egymást váltják a WC-n. Én épp egy tojáslikõrös csokit eszegetek. Közben röhögök azon, ahogy Inuyasha elõadja, hogy a buli közben látott egy csávót az ,,ablakon” keresztül, aki tökre úgy nézett ki, mint õ, és amikor intett neki, az visszaintegetett. És még azt is megkérdezte a többiektõl, hogy nem-e tudják, ki lehetett az a fazon?! Na, ezért mégiscsak megérte eljönni! Bántam volna amíg élek, ha errõl a látványról lemaradok! He-he-he!

15. bejegyzés: Otthon, édes otthon! Végre hazaértünk a középkorba! Rinnel, Yakennel és Aunnal vertünk egy jó kis tábort, és most jól elvagyunk. Megvan, hogy következõ szilveszterkor mit fogok csinálni! Szerzek egy zsák petárdát és tüzijátékrakétát, aztán elmegyek Naraku kastélyához, és azokat fogom kilövöldözni a háza fölé egész éjjel, csak hogy bosszantsam õt! Elõre örülök neki! Feltéve, ha Naraku még életben lesz akkor… Mindenesetre Inuyasháék még a jövõben vannak (gondolom józanodnak) és egy darabig még nem is fognak visszajönni. De jó! Nyugodt napok köszöntenek rám!