Sesshoumaru és Akera By: Sessh fan

Csodás napra virradt a középkori Japán. A madarak csiripeltek, a nap sütött és enyhe szellõ lengette a cseresznyefák ágait. Semmi sem zavarta meg a nyári nyugalmat. Egy jelentõségteljes alak lépkedett az erdõben. Hosszú, ezüstösfehér haját meglengette a szellõ, prémje hetykén lógott le válláról. Arany szeme csak úgy szikrázott. Szép férfi volt. Útitársai egy kétfejû sárkányló, egy kobold és egy 7 év körüli halandó kislány volt. Hirtelen a férfi, Sesshoumaru, aki a nagy kutyaszellem, Inutaisho fia volt, megállt, és szólt követõinek:

- Itt maradunk. - Azok meg csak bólintottak.

Délután Sesshoumaru nagyúr úgy döntött elmegy sétálni. Furcsa illat költözött orrába. Ismerõs volt, de mégsem. Valami egészen furcsa illat. Sesshoumaru emlékezett rá, hogy gyakran érezte ezt az illatot, ha véletlenül egy halandó faluba tévedve elment egy friss szerelmespár mellett. Sõt. Még korcs kisöccse és a halandó barátnõje közelében is érezte. De sosem foglalkozott vele. Most is csak azért keltette fel a figyelmét, mert a közelben nemhogy egy falu, de még testvére szagát sem érezte. Csak ez a mindent elborító, édeskés illat volt az orrában. Útközben azzal nyugtatta magát, hogy csak a cseresznyefa virágait érzi, de ez egészen más volt. Már jó ideje sétált, amikor egy tisztásra ért. Itt érezte az illat forrását. Megállt, és körülnézett. Tekintélyt parancsoló volt, és mégis volt valami érzékeny benne. Tán a halandó lány, Rin miatt, aki megtanította szeretni. Bár ezt a mai napig nem ismerte el a nagyúr…

Hirtelen belekapott a szellõ Sesshoumaru hajába, és a tisztáson, kb. 5 méterre a nagyúrtól megjelent egy gyönyörû nõ. Neki volt ilyen érdekes illata. Sesshoumaru tágra nyílt szemekkel nézte a tüneményt, aki huncut mosollyal az arcán elindult felé. Hosszú barna haja volt, középen elválasztva, és a japán móddal ellentétben nem volt fufruja. Sötét szeme volt, barna, de volt benne egy másik szín is. Arany… Virágos kimonó volt rajta, lila alapon mélykék virágokkal. Kimonója a combja közepéig ért, és világosbarna saru, aminek pántját lábszára köré tekerte. Egy pontra meredt, Sesshoumarura. Rendíthetetlenül haladt a nagyúr felé, aki úgy érezte, ahogy közeledik felé ez a csoda, úgy erõsödik szívverése. Ezt még magának se merte elhinni. Végül a lány megállt Sesshoumaru elõtt, és elmosolyodott. Gonosz, huncut mosoly volt ez, amit a nagyúr igen rossz néven vett, de a szíve mélyén tetszett neki. A lány belenézett az aranysárga szempárba, majd felemelte kezét, rátette Sesshoumaru arcára, majd megszólalt:

Sesshoumaru szeme elkerekedett, és titkon kicsit szégyellte magát. Már hallott ezekrõl a tündérekrõl, de õ is csak boszorkánynak tartotta õket. Nem is értette miért kapnak akkora tiszteletet. A lány keze lecsúszott Sesshoumaru arcáról, a mellkasára, pont a szíve fölé

- Ideges vagy, mondd csak?- kérdezte. - Ne feszengj, ez ront el mindent.

A szellem szíve pedig majdnem kiugrott a helyérõl.

- Sok nõ kívánságának vagy tárgya, Sesshoumaru. - azzal közelebb hajolt, és szájon csókolta a nagyurat, aki teljesen ledöbbent. Már éppen viszonozta volna a csókot, amikor a lány elhúzódott tõle, és elindult. Sesshoumaru utána kiáltott:

- VÁRJ! Mi a neved?- a lány visszafordult, elmosolyodott, és csak ennyit mondott:

- Akera. - majd eltûnt az erdõ sûrûjében. Sesshoumaru pedig csak állt meredten, és a csodálatos tünemény után bámult. Nem tudta mi történik vele. Melegség töltötte el fagyos szívét, és maró hiány csapta meg egész lényét. Akarta ezt a lányt. Akera… A hangja még mindig ott csengett a fülében, illata az orrában keringett. Pár perc múlva összeszedte magát, visszavette semmitmondó, unott arckifejezését, és elindult a tábor felé, oda, ahol a többieket hagyta.

Eközben a csodás lány csak kapkodta a levegõt, és úgy érezte utolérte az az érzés, amit õ közvetít. Beleszeretett a nagyúrba. Meg kellett nyugodnia. Elsétált egy szakadékhoz, aminek szélérõl látszik a tenger. Akera csak nézte a mélykék takarót a naplementében, és gondolkodott. Nem értette. Õ, aki megfogadta hogy soha többé nem engedi hogy bárki is elcsábítsa, és nem lesz többé szerelmes, itt állt, és csak egy férfira tudott gondolni. Felhúzta lábait, majd a levegõben törökülésbe helyezkedett. Vett egy mély levegõt, lehunyta a szemét, és relaxált… Folyt. Köv.