Elveszett emlékek
2005.07.30. 12:13
Figyelem!
Disclamier: A történetben elhangzó nevek, helyszínek,és egyéb sajátosságok Takahashi Rumiko tulajdonát képezik, a Fan Fiction írója ebből semmilyen anyagi hasznot húzni nem kíván.Az író által eszközölt újítások változtatások, esetleg új szereplők ha előfordulnak az már az ő tulajdonát képezik.
Elveszett emlékek
Fan fiction by:Sesshoumaru Nagyúr
Napsütéses gyönyörű idő volt.Inutaisho kinn heverészett egy fa alatt az udvaron, és aludt.Arra ébredt, hogy valaki simogatja a fejét.Inutaisho felült, majd nyugodtan dőlt hanyatt.Csak Izayoi volt az.A lány lefeküdt a démon mellé.Inutaisho átölelte Izayoi-t.
Hosszú percek teltek el így.Végül Izayoi törte meg a csendet.-Olyam szép napunk van ma.-Igen.-bólintott Inutaisho-Nagyon szép.-Mond csak-Izayoi felnézett az égre-Mi van az idősebb fiaddal?Nem beszélsz róla sokat.-Sesshoumarura gondolsz?-Inutaisho a fák közé bámult.Izayoi bólintott.-Igen rá.Olyan keveset beszélsz róla.Él még?-Igen él.-Inutaisho felsóhajtott.-Őt nem lehet csak úgy megölni.Szinte elpusztíthatatlan..-Akkor nagyon erős lehet.-Izayoi a földet bámulta maga előtt.-Igen,ő elég erős.-mondta Inutaisho.-Sajnos néha a gyűlölet hajtja.-Miért?Ő kegyetlen?-Sajnos igen.-Inutaisho hangja szomorúan csengett.-Talán már szíve se lenne, ha nem szökött volna el az anyjától.-Elszökött?!-kérdezte döbbenten Izayoi.-Igen,egy ideig várt rám,aztán nem bírta tovább,és elszökött.-Az anyja kegyetlen volt?-Igen.Azért is hagytam ott.-Aha.-Izayoi csak nézett maga elé.-Nem is csodálom hogy elszökött.-mondta hirtelen.-Én se csodálom.-Inutaisho felsóhajtott.-Ő azt hiszi,hogy meghaltam.-T-tényleg?-kérdezte Izayoi remegő hangon.-Tényleg.-felelte Inutaisho.-Ebben a hitben él,az anyja mondta ezt neki,miután otthagytam.-A kegyetlen nőszemély!Hát nagyon gonosz volt!-mondta Izayoi.-Az volt.-Inutaisho komolyan nézett maga elé.-És ő él még?-Nem.-Inutaisho felsóhajtott.-Már nem él.-Inutaisho felállt.-Tennem kellene valamit azért,hogy Sesshoumaruba visszatérjenek az emlékek..És mit akarsz tenni?-kérdezte Izayoi.-Valami olyan dolog kell,ami a gyerekkorára emlékezteti.-felelte Inutaisho.-Aztán majd megtudja,hogy élek..-Aha.-Izayoi bólintott.-Jó terv.-Én megyek is.-Inutaisho elindult a fák felé.-Vigyázz magadra.-mondta Izayoi.-Vigyázok.-Inutaisho eltűnt a fák közt.
Néhány óra múlva rátalált Sesshoumarura az erdő mélyén.Nem akart rögtön Sesshoumaruval beszélni.A fák közül egyszercsak kibukkant Rin.A kislány halkan énekelt,és többször lehajolt,valószinüleg virágokat szedett.-Inutaisho kiszólt a fák közül.-Rin!Rin,gyere ide!-Ki vagy?-kérdezte Rin.-Inutaisho vagyok,Sesshoumaru apja!-felelte Inutaisho.-Gyere ide Rin!-Jó megyek!-Rin odament Inutaishohoz.-Mit csináljak?-Csak egy kérésem lenne,Rin.Menj oda Sesshoumaruhoz,és énekeld ezt:Yama no naka,Mori no naka,Kaze no naka,Yume no naka!-mondta Inutaisho.-Rendben!-Rin visszafutott Sesshoumaruhoz.Halkan dúdolgatott,majd hangosan énekelni kezdte a dalt,amit Inutaisho mondott neki:-Yama no naka,Mori no naka,Kaze no naka,Yume no naka!-Rin!-Sesshoumaru felkapta a fejét.-Te meg kitől hallottad ezt a dalt?-Rin csak hallgatott.-Mindegy.-legyintett Sesshoumaru.-Többet ne énekeld ezt!-Rin bólintott.-Rendben.
Sesshoumaru csak ült és gondolkodott.-Vajon kitől hallotta Rin ezt a dalt?Akárki is mondta neki,nagyon jól ismer engem.Mindenesetre sikerült régi emlékeket ébresztenie bennem,és biztosan ez volt a célja.Oh istenem,mennyit énekeltem ezt a dalt régen!-Sesshoumaru felállt a földről.Egy ideig csak állt,elmerülve a régi emlékekben.Majd önfeledten szaladni kezdett,be a fák közé,és mély,zengő hangján énekelt.-Yama no naka,Mori no naka,Kaze no naka,Yume no naka!-Éneke messze elhallatszott.A démon egyszercsak megáltt és térdre rogyott.-Mit..mit csinálok én?..-motyogta zavartan.-Én..úgy viselkedek mint egy gyerek..-Sesshoumaru arcán könycseppek folytak le.-Ne..már sírok is..ez szánalmas..-suttogta.-Egyáltalán nem az.-Inutaisho kilépett a fák közül.-Vannak érzéseid,és ez nem szánalmas.-Apa?..-Sesshoumaru felnézett.-Te vagy az?-Igen én vagyok.-Inutaisho átölelte Sesshoumarut.-Jó látni,hogy végre érzel valamit,itt bent.-Inutaisho fia szívére tette a kezét.Sesshoumaru zokogva borult apja ölébe.-Sírd ki magad,fiam.-mondta Inutaisho.-Aztán ha gondolod,gyere el hozzám.Jól fogod érezni magad,jobb lessz legalább egyszer fedél alatt aludni,s nem az erdőben.-Elmegyek,apa.-mondta Sesshoumaru a sírástól megcsukló hangon.-Elmegyek..
|