Ha már ennyire elővettem ezt a "jó könyvek" témát, had mutassam meg az egyik kedvencemet. Annyi az apropója, hogy épp nemrég találtam meg letölthető (magyar) verzióban - mert a könyv elemzésekben mindig az a keserű, hogy tetszik, tetszik, de pénz nincs rá... ^^"

Most is itt fekszik előttem az asztalon, már rég vissza kellett volna vinnem a Julinak, de valahogy mindig elmarad a dolog; már vagy fél éve nálam van, és tényleg nem rajtam múlik, hogy végre visszaadhassam, de hát a Juli... 

Mikor átmentem fent említett színész-növendék barátnémhoz, hazajött a nagycsalád, és együtt megebédeltek odalent a zongora mellett, míg én fent kuksoltam a Juli szobájában, és miután átlapoztam egy vaskos művészettörténeti könyvet, a kezembe akadt az Ötödik Sally, és azonnal tudtam, hogy ezt nekem el kell olvasnom. A Juli is nagyon szerette, ajánlotta is, amolyan "pont neked való!"-nak írta le ^^" És tényleg.

Az ötödik Sally-t pont akkor olvastam, amikor tök olyan beteg voltam, mint most nemrég, csak akkor még betegebb (és végig a Muse-tól hallgattam az Undisclosed Desires-t -> üt a kettő együtt!).

Főhősnőnk Sally (természetesen), illetve négy másik lány, négy alternatív "Sally": Bella, Nola, Derry, és Jinx.

Igen, Sally bizony beteg, nem is kicsit: a személyisége többszörösen hasadt. Ahogy az élete során számára megoldhatatlan élethelyzetekbe került, úgy teremtette a másik négy lányt maga mellé, támasznak, vagy épp védelemnek, hogy amikor ismét lehetetlen helyzetbe kerül, egyszerűen - mint egy maga elé lökve - átadja a helyét az épp megfelelő lánynak, aki kezelni tudja a helyzetet. Viszont a négy másik "Sally" az idő előrehaladtával már annyira önálló, hogy meg akarnak szabadulni a többi személyiségtől, de legfőképpen Sally-től, akié javarészt az irányítás, és ennek ellenére a legkevésbé életrevaló mind közül. Miért pont neki van lehetősége a fő személyiségnek lenni?!

A történet amolyan in medias res-ként is felfogható, mi már nem látjuk a folyamatot, csak a végeredményét: Sally élete romokban. A férje elvált tőle, és olyan "alaptalan" dolgokat vágott hozzá a válóperi tárgyaláson, mint hogy Sally erőszakos, néha hetekre eltűnik, máskor félmesztelenül lejt táncot egy mulatóban. A gyermekei mind a férjével vannak, és annak új szerelmével, míg Sally szélmalomharcot vív, hogy legalább a gyermekeit visszakaphassa, mindhiába - akik mellesleg félnek a saját anyjuktól.

Sally-nek nincsenek gyilkos gondolatai, vagy bosszútól szomjas tervei a férje ellen.
Jinx-nek vannak.

Itt jön képbe dr. Ash (micsoda beszélő név!) aki bár ismeri a betegséget, még nem volt hozzá élőben is szerencséje. Feladata nem kisebb, mint egyszerre öt lány életének adni új értelmet, mindet megérteni, és megoldást találni a helyzetre amilyen gyorsan csak lehet.

A könyv maga bámulatos, komolyan. Míg már alapból kapunk egy - szerintem - baromi érdekes alapszitut (nem kívülállóként látjuk a beteget, hanem az ő - ők - nézőpontjából), Sally élete is kibontakozik, ami - bár Sally maga egy szürke kisegér - egy fájdalmasan érdekfeszítő történetnek bizonyul. Míg Sally, mint már mondtam, unalmas, addig a többiek tele vannak meglepetésekkel, mind egy igazi, lebilincselő személyiség, akikről oldalak százain keresztül is izgalmas lenne olvasni - nem csoda, hogy Sally-nek "semmi nem maradt" hmm? ~

Az egész regény pulzál az érzelmektől, a különféle mély érzésektől, pillanatok alatt egy ismeretlen lelkének legmélyén találod magad, aztán amikor már oda is szoknál, bumm, át is veszi a helyét valaki más, és az egész kezdődik előről.

A könyv tényleg amolyan "IQ-hoz kötött" darab, nem árt tudni a betegségről pár alapvető dolgot, és ami a legfontosabb: érdemes végig gondolkozni! Engedni kell a könyvnek hogy manipulálja az érzéseinket, különben semmit nem érünk as könyv elolvasásával.

Hihetetlen, komolyan.

Letölteni itt lehet: Klikk!
Nem tudom ki scannelte be, de köszi neki! És köszi nekem azt a fél percet, hogy feltettem 4sharedre (szal nekem semmit nem kell megköszönni! xD)

Az Undisclosed-ot meg itt tessenek meghallgatni (ha eddig valamilyen okból kifolyólag eddig nem tették volna - de erről hallani sem akarok! >o<):

 

Undisclosed Desires

I know you suffered
But I don't want you to hide
It's cold and loveless
I won't let you be denied

Soothe me
I'll make you feel pure
Trust me
You can be sure

I want to reconcile the violence in your heart
I want to recognize your beauty is not just a mask
I want to exorcise the demons from your past
I want to satisfy the undisclosed desires in your heart

You trick your lovers that you're wicked and divine
You may be a sinner
But your innocence is mine

Please me
Show me how it's done
Tease me
You are the one

I want to reconcile the violence in your heart
I want to recognize your beauty is not just a mask
I want to exorcise the demons from your past
I want to satisfy the undisclosed desires in your heart

Please me
Show me how it's done
Trust me
You are the one

I want to reconcile the violence in your heart
I want to recognize your beauty is not just a mask
I want to exorcise the demons from your past
I want to satisfy the undisclosed desires in your heart

 

Dalszöveg forrás: eLyricsWorld

Hozzászólások (1)

Hey, \o/

vannak linkek, így másfél év után megint, illetve a nem tom hány éves régi chatet is visszaraktam, mert a gps kifehérlett a sötét designból, és... fúj.

A régi blogomról hoztam még négy linket, de eddig csak egy lánynak írtam, hogy mi van, és már ez az egy is kifárasztott -> tehát már megint ott tartunk, hogy a nagy semmi fárasztott ki.

Ecsém, mondtam hogy szar vagyok.

Viszont jó volt újra látni a régi kedvenc blogjaimat, és megnyugodni afelől, hogy mindenki jól van. ^^ Remélem a közeljövőben több időm lesz őket is olvasni ~

Csak ishi az, aki azóta is szünetel, de ő volt az, akit a legjobban szerettem, így ide is kipakoltam, mondjuk ennek sincs sok értelme.

Egy halom linkről blogolni sincs sok értelme. << inner truth

Mindegy, viszont töltögetem fel az írásaimat ide, remélem pár napon belül kb. a fele cuccom már meglesz, és akkor bekerül a "Személyes" - egyelőre tök üres - menüpontba. Meg be kéne szkennelni a rajzaimat, és akkor az is mehetne oda, és máris nem lenne olyan üres az egész, de javarészt csak referenciás skicceket gyártok így az utóbbi pár hónapban, és azokat is csak azért, mert yuumei néni is megmondta, hogy "you must draw every day!", és ki vagyok én, hogy ne az Istennő szavai nyomán járjak el.

Ma sincs semmi hasznom, hmm?
(a bejegyzés címe meg szimplán a nap fénypontja)

Mit szólsz hozzá?

Rekord idő alatt, fél percbe tellett a design-csere, illetve egy fia ismétlődési hiba nem volt a cg-ben. No, menő vagyok?

(szerencsés inkább)

Persze a kisebb design elemeket nem cseréltem le, és a menüvel is kezdeni kell valamit, de ez a legkisebb problémám \o/

UI:: a menüt letoltam kicsit, hogy amíg újat nem csinálok ide a balosra, addig se takarja ki az fs feliratot. ^^"

Utó-utó irat: Igazából de, van egy ismétlődési hiba, bár nem annyira feltűnő, és igaz hogy fél perc alatt fent volt a dizi, de a hülye menü megint szivatott, egyszer még szét is szedte az oldalt, ahogy illik. xD Sajna az új progi amivel gyorsan összedobtam (értsd: rabszolgamunka - egyenként belinkeltem) már nem gondol a portálépítős oldalakra, így rendes kódot nem is kaptam hozzá, csak a csontvázat, tudjátok, azt az egyszerű felsorolást, ahol egy bekezdéssel beljebb húzta a sub-category-kat. Nem mentem vele messze, de össze tudtam ollózni a régi kód elejét sé végét ennek a közepével (a programozó csapat ugyanaz szerencsére, én a régebbi progijukat használtam, ott volt a bibi). Szinte röhögtem hogy amikor már el se hittem, egy katt, és mintha az lenne a világ rendje tökéletesen ott virított a helyén a kis menü, ahogy odaálmodtam.

Beszarás.

Még persze lesz egy-két helyrepofozás a dizit illetően, de nem kell sokra gondolni. Reményeim szerint ez nem lesz olyan hosszú életű, mint a reborn design (az előző), mert ez már nem tetszik annyira... xD

Mit szólsz hozzá?

VÉÉGRE, felengedték az első két elkészült personámat a firefox oldalára ^^
Sajna a legelső nagyon gagyi, teljesen elbaltáztam a méretet, viszont a második (A Wolfram-es) pofásan mutat, legalábbis az én böngészőmön

IDE klikkelve lehet őket megnézni ^^

Nálam így mutat Wolfie (klikkre nagyobb):

 Vajon a második (piros) Yuurit mikor engedik fel...?

Mit szólsz hozzá?

De tényleg, valaki lőjön fejbe, de most - olyan szinten csöpögök az érzelmektől, hogy hajaj.

Az első lázas napon (hehe) kezdődött, túlcsorduló boldogság, meghatódottság, fenetudja; nem tudom mi van, de most is tart, több mint egy hete (asszem)! Persze erre viszont jól esett a sok KKM-et nézni, meg ficet olvasni, és jajaj, de ez azért furcsa. Mindenjesetre a dolog akkor kezdődött, mikor megtaláltam eme könyvet:

 

Noel Langley: Edgar Cayce a reinkarnációról

Edgar Cayce (1877-1945) különleges paranormális képességgel megáldott ember volt, sokak szerint a XX. század legnagyobb látnoka. Úgynevezett "alvó" állapotában képes volt betegségeket diagnosztizálni, igen gyakran olyan emberekét is, akikkel sohasem találkozott, és azután előírta az orvosi kezelést. Orvosi képzettsége nem volt, mégis emberek ezreit gyógyította meg, akik előzőleg sikertelenül próbálkoztak a hagyományos gyógymódokkal.

Cayce alig hagyott hátra írott műveket. Úgynevezett "igazlátásai" (angolul: Reading) szövegét azonban az e célra alakult Association for Research and Enlightenment (Szövetség a Kutatásért és a Felvilágosodásért) munkatársai, köztük Cayce gyermekei rendkívüli alapossággal rendszerezték, és ezek nyomán számos könyv jelent meg. Az Édesvíz Kiadó komoly adósságot törleszt e kötet megjelentetésével - Edgar Cayce "élet-igazlátásai" kivételes figyelemre tarthatnak igényt. A kötet eredeti amerikai kiadását Hugh Lynn Cayce, az A. R. E. igazgatója szerkesztette. A könyv különlegessége, hogy megtudhatjuk belőle, mikor, miért és milyen körülmények között töröltetett ki a Biblia szövegéből a reinkarnációra vonatkozó rengeteg utalás, amelyek eredetileg benne voltak, és mióta ellenzik a keresztény egyházak a lélek halhatatlanságának ezt az értelmezését.

Olvasás ingyen, legálisan: KATT

 

Én kb úgy egy szusszra indultam neki, és asse tom már hol tartok (újra kellett rakni a FF-ot, és nem tudom hol jártam) de elég sokáig olvastam, rég faltam ennyire könyvet, szóval mindenkinek ajánlom. Apropó FF, még mindig nincs sehol a personám (ill. personáim). >.o

Á, szóval az érzelgősség eme könyv miatt kezdődött (igen, ezt a könyvet hibáztatom), ennek terméke, hogy az elmúlt napokban (a KKM összes OST-je és hozzá kapcsolódó zene mellett) ilyen zenék kerültek fel a gépemre, mint Seal: Kiss from a rose (?!). Szóval, lawl.

Jaj, azt meséltem hogy nem rég letöltöttem egy nagy Retro packot? Több száz réégi réégi nagy kedvencem van rajta, majd elaléltam. Mert ugye azt már emlegettem, hogy kiskoromban anyám kazettáin függtem (xD), de ugye a cím/előadó kombót sosem tudtam - hát itt a nagy alkalom. Meglepődve vettem észre hogy egy-két kivétellel az összes felvételt ismerem már, és nagyon örülök, hogy megvan digitalizálva is \o/

A kép itt a baloldalon a '70-es '80-as évek képgyűjteményből van, igen ez az, amit még a Subba (ami pedig ilyen mocsokvadász oldal) is kitett magukhoz, szóval érdemes végigböngészni (klikk). Annyira furcsa így viszontlátni egy adott korszakot, ennyire éles művészi perspektíván keresztül, mégis annyira pontosan - de elmúlt. Zülött, kicsit fura, kicsit bolondos éveknek tűnnek, így visszanézve, és hallgatva azokat, akik már éltek akkor. Vagyis nekem ez a kép alakult ki erről az időszakról (ja, meg sok fekete szemfesték, és drog xD). Viszont szívesen végighallgatnék pár korombelit (akik még a 80-at se látták), ők hogy képzelik ezt az olyan 20 évet.  Tehát a Retro pack ~

Idedobok párat, ami szerintem nektek is ismerős lesz:

 

Na, ember legyen a talpán aki nem ismeri a jó öreg 007-es számára írt nagy slágert, a Golden eye-t ~~ Tina Turner eszméletlen hangal rendelkezik, ez szereintem vitathatatlan.

A másik egy Spice Girls szám, tudom hogy erre sokan már amiatt rá sem bagóznak, mert Spice Girls, és az fúj, de ez szerintem egy gyönyörű dal, olyan Adiemus feeling, nem? ^^

Természetesen a Viva Forever-re gondolok.

 

 

 És végre "hazaibb" vizekre evezek, egy kis határozott rock (jó, Tina is elv rock, igaz): egy gyönyörű dal, a jó öreg '74 '75. Azt hiszem velem együtt a blog olvasóinak legjava sem rendelkezik emlékekkel abból az időből, ama egyszerű oknál fogva, hogy messze tervben sem voltunk, de azt hiszem a The Connels mindenki szívében helyre tudja tenni ezt az apró hiányosságot seperc alatt.

 

Nemsokára visszatérek és hozok még pár gyöngyszemet. ^^ És addigra előkerítem azt a netmozis linket, ahonnan én is leszedtem, hátha másnak is ekkora öröm ezeket hallgatni mint nekem.

Mit szólsz hozzá?